Jobbikos hírek
:: 2017. augusztus 28. - 11:15
A hatalom cél vagy eszköz? - Ez a különbség Orbán és Vona között

Harmadik éve rendezi meg a Jobbik az értelmiségi találkozóját, a Disputát, amelyen rendszerint Vona Gábor tart egy előadást a megjelenteknek, akiknek ezután lehetőségük nyílik a nap folyamán kérdezni és beszélgetni a pártelnökkel. Az ideit ismét Soltvadkerten és zárt körben rendezték meg. Magvasi Adrián, az alfahir.hu főszerkesztőjének írása.

Ezúttal már több, mint kétszáz meghívott volt jelen, akik között szakszervezeti vezetők, orvosok, cégvezetők, élsportolók, jogászok, közgazdászok, művészek, valamint oktatási, egészségügyi és mezőgazdasági szakemberek egyaránt feltűntek.

Vona Gábor a beszédét azzal kezdte, hogy a magyar társadalomban érezhető egy fojtott várakozás, egy akarat a változásra, amelyet kutatások is alátámasztanak. A kormányváltás kapcsán azonban sokan arról beszélnek, hogy ahhoz több médiafelület kell, új választójogi törvény, vagy éppen nagy ellenzéki összefogás. Szerinte azonban az egyetlen lehetőség az, ha az erővel szemben erőt, a hiteltelenséggel szemben hitelességet tud felmutatni egy kormányváltó erő.
 
Ezután a Fidesz erős és gyenge pontjait elemezte. A kormánypárt ereje abban rejlik, hogy fennállása óta elvégezte a struktúraépítési, hálózatépítési munkát. Ezt a munkát rajta kívül egyedül a Jobbik végezte el 2003-as megalakulása óta, míg az MSZP csak felélte örökségét. A Fidesz gyenge pontjaként a hiteltelenségét emelte ki. Mint fogalmazott, a hitelességhez egyrészt szükség van egy lelkesítő jövőképre, másrészt pedig egy ennek eléréséhez megfelelő, reális programra.
 
A Fidesznek volt lelkesítő jövőképe, a Polgári Magyarország víziója, amelynek zászlaját magasra emelte, majd eldobta, ráadásul a mellette álló, polgári, konzervatív, keresztény értelmiséggel együtt.
 
 
A korábbi fideszes szlogen, "a jövő elkezdődött" helyett mára "a múlt visszatért" lett - folytatta a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, aki szerint polgári helyett egy rögeszmés, zsigeri országgá vált Magyarország. Szerinte Orbán nem a XXI. század első, hanem a XX. század utolsó politikai vezetője, akinek a legnagyobb bűne az, hogy XX. századi reflexekkel bent tartja a XX. században az országot. Vona szerint a 2018-as választások valódi tétje nem az, hogy Putyin vagy az EU, Orbán vagy Soros közül kit választunk, hanem hogy át tudunk-e lépni a XXI. századba.
 
Ezután ismertette, hogy mi a diagnózis, majd pedig azt, hogy milyen programmal lehet változtatni. A XX. századi Magyarország tüneteit így írta le:
 
 - zsigeri
 - rögeszmés
 - megosztó
 - "népboldogító" (erőszakosan megmondják, hogy mitől leszel boldog)
 - feudális jellegű kötöttségek, előjogok uralják (lásd. Orbán Viktor látogatása Bözsi néninél)
 - minél mélyebbre jutni az emberben, és az ott talált ösztönöket a politika felhasználja
 - félelem
 - anyagi függőség
 - alulinformáltság
 
Míg ezzel szemben a XXI. századi Magyarország és társadalma így írható le:
 
 - józan ész vezérelte
 - egyesítő
 - megadja az ember szabadságát arra, hogy úgy legyen boldog, ahogy szeretne
 - az ország a lehetőségek országa
 - nem ez ember mélyére ás le, hanem azt kutatja, hogy hogyan tud feljebb jutni
 - lehetőségeket biztosít
 - bátorság, autonómia
 - anyagilag független emberek
 - tudatos válogatásra ösztönzés az alulinformáltság helyett
 
 
A diagnózis után a program következett. Mint mondta, a politikának mindig van egy súlyos felelőssége abban, hogy rangsort állítson fel a megoldandó problémák között, de ezt meg kell tenni. Ő pedig a legsúlyosabb problémának az elvándorlást tartja. Ennek hatását egy kollektív lélektani pusztításnak nevezte. A megoldására van egy programjuk, ez pedig a bérunió, amely - szemben a kormányzati retorikával - egy Európa-terv, hogy a kelet-közép-európai országoknak legyen lehetőségük a felzárkózásra. 
 
Vona szerint az EU-val három fő témája van Magyarországnak, ezek pedig a bérunió, a migráció és az autonómia. Hangsúlyozta, hogy hazugság, hogy csak Orbán tudja megvédeni az országot, hiszen arra a Jobbik is képes, és azt is cáfolta, hogy az elszakított területek autonómiájának megoldása sérelempolitikából fakadna. Hosszabban azonban a bérunióhoz vezető útról beszélt, valamint Magyarország talpraállításáról. Ez a blokk egy részletes, majdnem minden ágazatra kiterjedő problémafelvetést és megoldási javaslatot tartalmazott. 
 
Így például beszélt arról, hogy a XXI. századi gazdaságpolitika terén szükség lenne fejlesztési térképre és ki kell jelölni a stratégiai ágazatokat.
 
Az oktatáspolitika kapcsán többek közt arról, hogy sikeres és boldog emberket kell nevelni, akik sikerorientáltak és megvan bennük a közösséggé szerveződés képessége. Hangsúlyozta a családpolitika részletezésekor, hogy amit a Fidesz-kormány jól csinált, azt megtartanák, de tovább kell építkezni. Szót ejtett az egészségpolitika terén a háziorvosi rendszer megmentéséről.
 
Rámutatott, hogy a szociálpolitika kialakításakor azzal kell megküdeni, hogy nem is csak XX. századi, hanem XIX. századi viszonyokkal kell szembenézni. Valamint beszélt a nyugdíjpolitikáról is, amelynek egyik eleme például a differenciált nyugdíjemelés, de hangsúlyozta azt is, hogy a bérunió egyben nyugdíjuniót is jelentene, hiszen a növekvő bérek növekvő nyugdíjakat eredményeznek.
 
A részletezés után aztán leszögezte: minden egyes megoldási javaslat kiindulópontja az, hogy egy kőkemény antikorrupciós politika kezdődjön meg. Persze tisztában van vele, hogy sokan semmilyen politikai erőben nem bíznak, és hogy szerintük a Jobbik is "ugyanolyan lenne", de biztosítékul elmondta, hogy ha a Jobbik korrupt akarna lenni, akkor már most az is lenne. A Jobbik pedig abszolút mentes az elmút 27 évben felépült korrupt rendszertől.
 
 
Az előadása során, mint ahogy az a képeken is látszik, a párt ismert szlogenje volt olvasható. Erre utalt is később, amikor egy hajós hasonlattal arról beszélt, hogy a párt számára a magyar szív az iránytű, a jószan ész a kormány, a tiszta kéz pedig a vitorla. Ezután kiemelte a már korábban is hangsúlyozott józan észt, amely szerinte meg kell, hogy határozza a XXI. századi magyar politikát, és amelyről úgy gondolja, hogy képes arra, hogy feloldja a megosztottságokat. Így például a józan ész képes arra, hogy a kultúra terén megtalálja az aranyközéputat a hagyomány és a megújulás között, a gazdaság terén a tapasztalat és az innováció között, illetve a társadalmi egyenlőség és teljesítmény között, valamint jogok és kötelezettségek között. Kiemelte továbbá a szolidaritás és verseny közti választásból eredő megosztottságot, és mint fogalmazott, a Medgyessy-kormány azt mondta, hogy csak szolidaritásra van szükség, a Gyurcsány-Bajnai-kormány azt, hogy csak versenyre, az Orbán-kormány azt, hogy egyikre sem, míg a Jobbik szerint mindkettőre. 
 
Végül beszélt arról is, hogy az általa felvázolt jövőkép, amelyben a magyar emberek tudatosak, szabadok, (konstruktívan) kritikusak, nem alulinformáltak és nincsenek anyagi függőségben, ellentétes a pártpolitika logikájával. Ő azonban azért nem bánja azt, hogy egy ilyen társadalom veszélyt jelenthet egy hatalom számára, mert egyrészt ő egy ilyen országban szeretne élni, másrészt pedig, mert számára nem a hatalom megszerzése vagy megtartása a cél, hanem a hatalom csupán egy eszköz. Mint fogalmazott, nem mindegy, hogy "én azért akarom az egészségügy problémáit megoldani, hogy kormányon maradjak, vagy azért akarjak kormányra kerülni, hogy megoldjam az egészségügy problémáit".
 
A célja pedig az, hogy egy olyan országot építsen, amely lelkesíti a benne élőket. Az, hogy az elmúlt 27 évben elvesztettük a kelet-közép-európai vezető szerepünket, egyáltalán nem lelkesíti a magyar embereket. Szerinte pedig erre szükség van, mert csak így érhetjük el, hogy mindenki a szülőföldjén boldogulhasson.
 
A beszéd teljes egészében megtekinthető az N1TV felvételén:
 
 
A cikk az alfahir.hu-n jelent meg.

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya