Hogyan öltöztessük díszbe a szívünket?

Ápoljuk lelki életünket, kapcsolatunkat Istennel, mert ez adja mindannak a gerincét, amit teszünk és amik vagyunk. Az a keresztény, aki nem táplálkozik az imádságból, a szentségekből és Isten Szavából, az elkerülhetetlenül elfonnyad és kiszárad. Ápoljuk lelki életünket!

Gondozzuk családi életünket! Adjunk gyermekeinknek és szeretteinknek nemcsak pénzt, hanem sokkal inkább időt, figyelmet és szeretetet.

Ápoljuk emberi kapcsolatainkat! Váltsuk valóra hitünket az életben és a jócselekedetekben, főként a rászorulók iránt.

Figyeljünk oda beszédünkre! Tisztítsuk meg nyelvünket a sértő szavaktól, a közönséges és dekadens beszédtől.

Gyógyítsuk be a szív sebeit a megbocsátás olajával! Bocsássunk meg azoknak, aki megbántottak minket, és gyógyítsuk be azokat a sebeket, amelyeket mi okoztunk másoknak.

Gondosan dolgozzunk! Végezzük munkánkat lelkesedéssel, alázatosan, hozzáértéssel, szenvedélyesen, az Úrnak hálás lélekkel.

Gyógyuljunk ki az irigységből! Szabaduljunk meg a bujaságtól, a gyűlölettől és a negatív érzelmektől, amelyek megrontják belső békénket, és összetört, bomlasztó emberekké tesznek minket.

Gyógyuljunk ki a neheztelésből, mert az bosszúhoz vezet. Gyógyuljunk ki a lustaságból, mert az a létezés eutanáziájához visz minket. Szabaduljunk meg az ujjal mutogatástól, mert az gőgössé tesz minket. Hagyjunk fel az állandó panaszkodással, hiszen csak elkeseredünk általa. Tudom, hogy néha ahhoz, hogy megtartsuk az állásunkat, kibeszéljük a másikat, önvédelemből. Megértem ezeket a helyzeteket, de ez az út nem jó irányba visz. A végén mindannyiunkat tönkretesz, és ez nem használ senkinek. Kérjük inkább bölcsességet az Úrtól, hogy időben el tudjuk harapni a nyelvünket és így ne ejtsük ki rágalmazó szavakat, melyek csak keserű szájízt hagynak maguk után.

Gondoskodjunk gyengébb testvéreinkről! Gondoskodjunk az idősekről, a betegekről, az éhezőkről, a hajléktalanokról és a külföldiekről, mert ez alapján ítéltetünk majd meg.

Figyeljünk oda, hogy Szent Karácsony soha ne a túlzott fogyasztás, a látszat vagy a fölösleges ajándékok és a pazarlás ünnepe legyen, hanem az öröm ünnepe, amiért befogadjuk a jászolba és a szívünkbe érkező Urat.

Képzeljük el, hogy megváltozna a világunk, ha mindegyikünk most rögtön elkezdené komolyan és odaadóan ápolni kapcsolatát Istennel és felabarátaival; ha átültetnénk a gyakorlatba az evangéliumi aranyszabályt, amelyre Jézus tanított minket a hegyi beszédben: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták” (Mt 7,12). Milyen más lenne a világ, ha úgy néznék a másik emberre, főként, ha segítségre szorul, azzal a jósággal és gyöngédséggel, amellyel Isten néz ránk, ahogy vár minket és megbocsát nekünk. Ha az alázatban lelnénk meg erőnket és kincsünket. Pedig milyen sokszor félünk a gyengédségtől és az alázattól!

Karácsony a béke ünnepe is. Ehhez a békéhez pedig szükség van a mi lelkesedésünkre, a mi gondoskodásunkra, arra, hogy felolvasszuk fagyos szívünket, hogy bátorságot öntsünk a csüggedők lelkébe, és a megfáradt tekinteteket megvilágítsuk Jézus arcának fényével!

(Ferenc pápa karácsonyi útmutatásai, 2014)

A karácsony valódi üzenete

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya