1956 – Máig ható párhuzamok

Forrás: 
kurultaj.hu

1945-ben a Vörös Hadsereggel érkeztek vissza hazánkba az addig Szovjetunióba menekült magyarországi kommunisták. A szovjet hatalom háta mögé bújva építették ki önkényuralmukat, melyet az internáló táborok, verőlegények és kínzókamrák jellemeztek. A Rákosi (Rosenfeld) Mátyás terrorja azonban elemi erejű ellenállást váltott ki a magyar népből. Feltámadt ismét a magyarokra oly jellemző szabadság vágy, és elsőként a keleti blokkban fegyveresen felkeltek a gyűlölt szovjet rendszer ellen. Mi magyarok a világ szemében a szabadság gyermekei vagyunk, még reménytelennek tűnő helyzetekben is szembeszállunk a nagyságrendekkel erősebb ellenféllel is. Ez a mai helyzetben akár egy intő jel lehet az új –szabadnak mondott – világ hatalmasságainak! Akik elnyomó törekvésekkel, a magyar nép kizsigerelésének szándékával lépnek föl, hamar szembetalálhatják magukat a puszták népének elsöprő haragjával.

1956-ban az “orosz medve” másodszor törte le Magyarország függetlenségét. Hiszen az 1848-1849-es magyar szabadságharcot csak a cári csapatok tudták eltiporni. Nem köztudott tény, hogy a Habsburgok nem tudtak felülkerekedni a magyar honvédek elszántságán, ezért a Habsburg császár (Ferenc József), I. Miklós orosz uralkodó segítségét kérte. A z orosz cár addig nem látott méretű hadat állított ki a magyarok ellen. A Magyarországra küldött intervenciós cári csapatok létszáma meghaladta a néhány évtizeddel korábban Napóleon ellen felállított orosz hadsereg nagyságát! Az 1944-ben hazánk földjére lépett Vörös Hadsereg a Szovjet típusú véres kommunista diktatúra kiépítésének lett fegyveres alátámasztója. Rákosi Mátyás a gyűlölt sztálinista – kommunista rendszerét kizárólag az orosz hadigépezettel a háta mögött tudta kiépíteni. A magyar nép idegenkedett a baloldal hatalmától, a Magyar Kommunista Párt kizárólag az elcsalt választásokon tudott hatalomra jutni. Pontosabban 1947-ben, az elhíresült “kékcédulás választásokon”, a szavazatok mindössze 22%-át kapták meg. Majd a aljas módszerekkel felszámolták a többpártrendszert és 1949-re kiépítették embertelen diktatúrájukat. Természetesen saját maguktól erre képtelenek lettek volna, a háttérben mindvégig fenyegetően ott állt Vorosilov marsall és a Vörös Hadsereg.

A magyar nemzettől mindig idegenek voltak a népnyúzó hatalmi mechanizmusok. Ha visszatekintünk történelmünkre, láthatjuk, hogy az igazán sötét és embertelen rendszereket minden esetben külföldi hatalom erőltette hazánkra. Így volt ez a német megszállás alatt, és a szovjettípusú kommunista-diktatúrában is.

A pesti srácok emlékezete, majd a kísértetiesen ismétlődő 2006-os őszi események rávilágítanak arra, hogy az idegen érdekeket kiszolgáló kommunistákból és utódaikból nem kér a magyar nép. Ezt jól jelezték a 2010-es választási eredmények is. Az 1956-ot követő megtorlások véresek voltak, de a magyar szabadságharc volt az első szög a kommunizmus koporsójában. A kádári konszolidáció és a szovjet engedékenység a magyar szabadságharcosok eredménye, végső soron Ők érték el, hogy Magyarország lehetett a „legvidámabb barakk”.

2006 - Budapest, ismét vér folyt a pesti utcákon

Ám ez csak a felszín volt, a mélyben keményen dolgozott a métely. Ma emlékezünk a diktatúra alatt kivégzett, harcokban elesett hősökre, azonban az áldozatok nem csak Ők voltak. Az egész magyar népnek a közgondolkodását próbálták lezülleszteni.

Sajnos a tudatmódosítás máig hat. A felemásra sikeredett rendszerváltás után a diktatúra bűnösei még mindig itt élnek köztünk. A kommunista örökösök politikai utódai átvedlettek valami „európaibbnak” tűnő formába, de napról napra ugyanúgy hazaárulást követnek el, mint elődeik. Régen Moszkvába rohantak védelmet és katonai erőt kérni saját hazájuk ellen, most Brüsszelben mennek feljelenteni szülőföldjüket. A történelem ismétli önmagát.

 

Azonban csüggedésre semmi okunk, a magyar nép – talán a keleti pusztákról hozott – szabadságvágya mindig felülkerekedik az elnyomó idegen szándékokon.

Október 23-án, mikor a szabadságért a szovjet tankok elleni harcban elesett, vagy a megtorlásokban megölt hősökre emlékezünk, ne felejtsük, miért adták ők a legdrágábbat, az életüket. Cselekedjünk tehát úgy, hogy ha a Teremtő előtt találkozunk velük, emelt fővel nézhessünk egymás szemébe.

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya